Pl. ha kicsit nagyobb volna az ár a Dunán, még reménykedhetnénk is, hogy a nyugatabbi szomszédainktól idehoz magával egy hidat. A Margitunk helyett. Akkor végre megoldódna ez a (már megint) nevetséges közbeszerzési história ami a felújítás körül forog.

Akkora pénzekről beszélnek itt, na meg persze a kétezerhuszon négyes metróval kapcsolatban, hogy szinte elhiszem gazdag ország ez, csak a polgárai tettetik a nyomort.

Valahogy jó lenne, ezekből az aprópénzekből részesülni, nehogy már a dunán follyon le! Jelentkezem is, hogy mondjuk egy gályázó angyal szobrot felújítok 50 milláért. Jön valaki nekem segíteni leemelni meg visszarakni 1 millia fejében?

Annyira nincs hír a világban, hogy szinte már unatkozom. De az is lehet, hogy fásultá tett a pattanásig feszített kétségbejtően pesszimista híráram, az utolsó év különösen negatív termése, így a rosszra már szinte nem is reagálok, csak beletörődötten legyintek.
Dejó lenne valami pozitív pezsgésről hallani végre! Csak nem hallok, csupán panaszt mindenfelől...

- Doktor úr, milyenek a leleteim?
- Hát...a vérképe katasztrofális, a veséje haldoklik, a mája alig működik, a szíve bármelyik pillanatban megállhat.
- Jaj nekem, doktor úr mondjon nekem valami pozitívat is!
- Itt van például a HIV tesztje.
:)

A hűtőgépgyártóknak nagyon szegényes a marketingjük. Évek óta szinte az az egyetlen előrelépés, hogy túlléptek az üres szerkezet fotózásán, és szigorúan a hűtő belső színvilágának megfelelő élelmiszerszerű kacatokkal telepakolva fényképezik, mégis ezek a "bemutatom használat közben" képek messze vannak a valóságtól. De nem csak az a baj, hogy nincs degeszre pakolva a gép, amin pedig bizony láthaná a háziasszony, hány napig nem kell újból megjárnia a közértet, ha épp ezt a típust veszi, hanem mert eleve szegényes, mi több funkciószegény belső térrel nemigen bírnak mit kezdeni hosszú évek óta. 3-5 polc, alul pakolóládák, az ajtóban üvegtartó melyből a palack simán kifordul, és pinponglabda tartó tojások részére, és zártfedelű vajtartó, hogy nehezebben lehessen takarítani. Kábé ez a séma megy évtizedek óta.

Noha a drágább készülékek, rendelkeznek jégkocka és italhűtő külső egységgel, ezek többnyire kihasználatlanok, ha az év nagy részét nézzük. Van ugyan némi fejlesztgetés, de a marketing nem igazán bírja megfogni a közönséget.
Egy zseniális, olcsó, versenyelőnybe hozó egyszerű újítással viszont senki sem hozakodott elő. Mégpedig, hogy a hűtő felhasználását pozicionálják a célközönségre: a vásárló a családi állapotának megfelelően variálhassa a belső teret. Ez lenne a titok.

Például:
- agglegény: az ajtó kizárólag többemeletes üvegtartó. Zöldségtároló helyett is.Fény és hangjelző a penészes szalámikhoz.
- szingli nő: hajlakk, körömlakk, rúzs és egyéb piperetároló rekeszek, gyümölcs, és salátatartó fakkok, beépített a hűtő tartalmát kalkuláló kalóriaszámoló.
- család: körömlakktartó (leánygyermekek száma alapján) gyógyszertartó, pillanatragasztó és barkácslakk rekesz, ajtónyitás sziréna beállítható időzítővel. 

Szóval lenne min dolgozni a marketingeseknek. Hogy én ménem ilyen helyen dógozom...

Kérdésem:
Biztos tanultad a középiskolában azt, hogy milyen a jambikus verselés, mikor volt a pákozdi csata kikkel küzdöttünk ott, vagy mi a másodfokú függvény megoldóképlete. Nos, ezteket fel tudod idézni? Nem megy mi? He-he. Megmondom mé nem.

Eisten leírta nekünk, hogy a tömeg nem más mint baromi nagy energia. Oké ez eddig stimmel. Namost van egy Steiner nevű amcsi prof aki továbbment és aszondja az energia nem más mint baromi nagy összesűrített információ.

Ha ezt a 2 tételt összerakod:
sok-sok információ összeadva = energia
sok-sok energia összeadva = tömeg
akkor választ kapsz, miért nem emlékszel már szinte semmire a régen tanultakból.

Mert TÖMEGGÉ ALAKULT A HASADON ÉS A FENEKEDEN az a k. sok információ amit összeszedtél a hosszú évek alatt!

Ebből én a következőket tudom levonni:
- ha valaki egyre többet tanult, de egyre többet felejt, az folyamatosan hízik
- ahogy öregszik az ember azért hízik, mert az élettapasztalat alakul át benne tömeggé
- ha fogyózni kezdesz, sajnos a tömeg már nem alakul vissza információvá, tehát az egyenlet nem kommutatív. Magyarán soványan sem leszel okosabb.
- a sovány idős emberek vagy nagyon okosak (nem alakult tömeggé bennük az infó) vagy nagyon buták (lásd az előző tételt)
- a duci, nagyon tájékozott emberek idővel még tovább híznak de nagyon.
- a zsírleszívás olyan mintha az összes tranulmányi eredményed töröltetnéd a nyilvántartásokból
- a legrosszabb mikor a sok hülyeség alakul tömeggé - lásd Kossuth téri tüntetések

 az előző dologról, tudtátok, hogy áprilistól hivatalosan akár Zsöbének is elnevezhetitek lányotokat? Ja, a páromnak sikerült elérnie ezt soksok év után, juhééééé! :)

A naptárban minden reggel megnézem a névnapokat. Végigfut bennem egy névellenőrző program, van-e olyan ismerősöm akinek ma van a nevenapja?
A legtöbbször adat nélkül végez a szoftver.

De másnap, harmadnap riszatást ad, és sorolja kiket kellett volna köszönteni, kikről feledkeztem el csúnyán.
Kétségtelen, rosszul van bennem kalibrálva a naptár. De asszem nem is napokat hanem éveket, évtizedeket késik...

Te, figyeld má! Felkerültem újra a címoldalra, ez hogy lehet? Na persze nem a Tisza Kata mellé, mert az mégis csak hogy nézne ki az én intellektusommal ugyebár, de ez is valami azok után, hogy csak úgy tetolták az embert a színről bankoki történetek miatt. Hüp-hüp.

Igen, bevallom valahogy hízlalta a májamat mikor kivételeztek velem. Igaz, h nem vagyok már olyan grafomán mint jó pár évvel ezelőtt, de a mellőzés nem növelte jobban az ihletet, sőt...

Viszont az is igaz, hogy jó néhány blogba beleolvasva azt látom hogy sokkal többen megérdemelnék, hogy címlapon frissüljenek.
Mert folyik ugyan az nlcé blog fejlesztgetése (gondolkoztam, h minősítsem-e, de levennének innen hamar, megtartom hát) de az valahogy lemaradt, hogy a legolvasotabb blogokat kiemeljék.

Kár, pedig sokan megérdemelnék... 

Na miccótok ehhez a csodaszép meleg tavaszhoz?
Jut eszembe, érik a BODZA!
Miért mondom ezt? Aki ebből él az tudja! He-he...

Ami szöget ütött a fejemben az az, hogy miért foglalkozik minden fogyókúra azzal:

MIT LEHET ENNI?

Eleve ellentmondás nemdebár, valamit enni kell a fogyáshoz. A legjobb amikor tablettát kell lenyelni ahhoz, hogy fogyjon az illető. Tehát ugyebár azt várja, hogy az elfogyasztott dologtól fogyjon, de miért? Miért nem koplal inkább helyette?

Kitaláltam, hogy meghirdetek egy tuti fogyókúra receptet, pénzért fogom árulni, persze mindenféle sikertelenség esetére szóló pénzvisszafizetési garanciával. Az lesz a címe: Egyen bátran amennyit akart, ha lefutja a Párizs-Dakart. Most jobb cím nem jutott az eszembe. 2 hét alatt 5 kg, 4 hét alatt 10 kg 8 hét alatt min 15 kg garantált a fogyás, mit szólsz?
Szerintem ez elég jól hangzik.
100.000 Ft lesz az ára.
Egy esetben nem leszz visszafizetési garancia: ha a fogyókúrázó nem tartja be az utasításokat. Bármit és bármennyit ehet, de ami meg vagyon írva azt biza be kell tartani.

Meghirdetem a Blikkben, és kő gazdag leszek. Megyek is és feladom...

Az ember mit össze agyal, hogy tudjon egy kis kenyérrevalót összekeresni, miközben az orra előtt hever a megoldás. Kevesen veszik észre a tuti üzletet: bodzagyűjtés

Itt egy dal mára tessék. (ne munkaidőban hallgasd! :D )

 " title="" target="_blank">

 Szerintem a pénzügyi válság a világ legnagyobb kötelező szerencsejátéka:
tétnek  felteszed az egész vagyonod - na nem önszántadból - aztán a végén vagy nyersz ( nem nagyot persze), vagy kurva nagy bukta lesz a vége...

    Miután a pupák ifjak megkapták apjuk bazi áldását, számba vették a terveket, és szőttek. Mert terveket szőni olyan orszában ahol tervgazdagság van, minden pupák polgár alapmíveltségéhez tartott. Elsőre a legidősebb fiú állt elő olyan bazi ötlettel, hogy ő bizony az óperencián túl kívánja fába vágni a fejszéjét. A többiek, szám szerint a másik kettő, csak hüledeztek a bazi elhatározáson, próbálták róla lebeszélni, még sírtak is egy bazi keveset, aztán mikor már madnem eltántorodott az idősebb testvér a bazi nagy vízen való átkeléstől, gyorsan kiebrudálták a testvérek a hajókikötőbe, nehogy a maradásával bazira elcsessze az életét. Szerencsétlen fivérek, jót akartak azzal, hogy nem marasztalták, sajnos nem tudták mi lesz ennek a vége.

Elég az hozzá, a legidősebb pupák kölök elindult az óperencián túlra, szembenézzen a vad ismeretlennel, bazira boldoguljon és ahogy az már lenni szokott az eféle regéhben, szép dolgos feleséget szerezzen magának.
Itt jegyezném meg, hogy a mesékben gyakorta visszatérő motívum a 3 testvér esete, és amikor felkerekednek ezek az ifjak szerencsét próbálni, és mindig a legidősebb testvér jár a legbazibbul.
Na, jó csak szóltam.

Azt, hogy mi van az óperencián túl nem nagyon tudni. Alig kapni valamicske kis hírt onnan. Néha jött ugyan egy kevés galambposta a legénytől, hogy jól van, megtanult gyorsan bazi sokat mosogatni, puszil mindenkit, aztán egyszercsak semmit nem írt, de a rá következő években se írt semmit, vagy az is lehet, hogy a galambok unták a hosszú utat. Aztán megint jött egy üzenet tőle amiben panaszkodott, hogy nagyon kemény az élet meg minden és puszil bazira megint mindenkit. Így teltek múltak a bazi unalmas évek, aztán később jött a rossz hír - a bazi sok zsemle közé szorított marhahúsos sajtos izétől csúnyán meghízott, nehezére esik már a séta a májámi bícsen, a kétkezi munkájában szétstresszeli a pupák agyát, és lehet hónapokon belül lemond az áj bí em nevű csoportosulás vezérségéről, így 45 éveses inkább a hátralévő kis életét valami halivúdi (ne kérdezd meg mi az, gondolom valami szar) szinésznőcske feleségével és 4 bazi rossz gyerekével akarja tölteni, és mindenfelé utazgatnak majd. Ja és a bazi szenvedélyének akar hódolni eztán ami egy kicsi fehér golyó hajkurászása egy bazi nagy füves tisztáson. Normális?
Persze annak megítélése, mennyire járt szerencsétlenül a legidősebb nem az én feladatom. Persze abban egyetérthetünk, hogy azért elbabrált vele az élet. Ennél bazira jobbat érdemelt volna, de ez van, a mesék már csak ilyen végzetesek.

folyt. köv.

  Hol volt, hol nem volt, de inkább aszondom, inkább volt, mint lesz, szóval egy szegény ország. Valamikor királya is volt ennek a országnak, de ő is elment világgá, mert gondolta ebben a bazi szegénységben nem dicsőség királynak lenni de az is lehet, hogy nem is ment hanem küldték. Szó mint száz, se király, se jólét, csak a bazi nagy nyomorúság, meg a bazi nagy elkeseredettség. Néhány bazi atyafi rettenetes elmével valamiképp megkaparintotta az egykori király tekintélyes trónját, és bazira kezdte a kis ország útját egyengetni. A jószándék lehet, hogy megvolt, de bazira nem sikerült.

No, elég az hozzá, ahogy így csapódik az ország ide meg oda, balra meg balra, erre jön Lenin!
Érted? Lenin. Na ezen most én is nagyon meglepődöm, mert nem vártam, hogy Lenin csak úgy belekerül a bazimesébe, mert mit is keres egy mesében egy kis kopasz ember ahol leginkább daliás szőke hercegek szoktak forgolódni, de hát bazi furcsa dolgok bírnak történni az óperencián innen. Na elég az hozzá, hogy ez a jószándékú kopasz ember volt hivatott arra, hogy a pandorra szelencéjét kinyissa. Ha az a szelence egyszer kinyílt visszacsukni már bazira nem lehetett. Néhány főkolompos, merthogy bazira így hívták a kormányzó urakat jobb körökben, ahogy beleszagoltak a szelencébe, bazira beleszédültek az ideológiába, ami a teológia óperenciás megfelelője volt ha hiszed ha nem. Azt, hogy pontosan milyen is volt küllemre az ideológia, azt nem tudom, de, hogy bazi piros volt arra állítólag többen bazira határozottan emlékeznek.
Tehát voltak a kormányzó főkolompos urak mint bazi hozzáértők, és volt a nép akit kormányozni kellett, mert bazira nem tudták, hogy lehet a nyomorúságból kikeveredni. A nép egyik felének volt szaglása, ezek bazira érezték az ideológiát, ők voltak a janik, a másik felének nem volt érzékenysége az illatokra, ezeket pupákoknak nevezték. A janik bazira tudtak alkalmazkodni a kolomposok úzmutatásaihoz, a pupákok meg szenvedni tőle, de bazira.

Na ennyi bazi előzmény után jöjjön a cselekmény végre.
Volt egy szegény pupák ebben a bazi országban, és volt ennek a pupáknak 3 fia. Amikor mindhárman bazi nagyok lettek, odálltak pupák apjuk elé:
- Édesepánk, úgy határoztunk, itt az ideje szerencsét próbálni! Valami mást akarunk a világban, bazira nincs kedvünk a kolomposokat meg a janikat hallgatni egész életünkben!
- No, akkor kívánok néktek bazi sok szerencsét - mondta a pupák apjuk és ezzel szélnek engedte őket.

Bazira ígérem, folyt köv.